"A sokévtizedes praxisom során nagyon sok daganatos beteget gyógyítottam..."

A feleségemnek van egy karcinomatózisa a hashártyáján, amely petefészekrákból ered. Másfél éve, novemberben került felismerésre, de már szinte extrém ascitesszel, ez volt az első jel. Az Onkológiai Intézetbe került, először karboplatint kapott, annak hatására nagyon szépen elindult a javulás: radiológiailag is kimutatták, hogy gyakorlatilag eltűnt a tumor a hasból, a markerek lementek 4000-ről 200-ra. Tervben volt egy radikális műtét, az egész hashártya kiirtása, de az aneszteziológus a műtét előtti napon azt mondta, hogy nem vállalja, mert nem valószínű, hogy a feleségem kibírna egy nyolc-tízórás műtétet. Mikor jött ez a csalódás, hogy mégse tudják megoperálni, újból elindult a daganat, de már rezisztenssé vált a karboplatin terápiára. Erre aztán hormonterápiát állított be a főorvos asszony. Azért volt szükség a tartós katéter beültetésére, mert nem apadt le a hasa, az ascites folyamatosan jelen volt, ráadásul fulladással járt, nagyon komoly fizikai panaszokat okozott. A főorvos asszony javasolta az önök beavatkozását, akkor kerestük meg önöket.

Említette, hogy az ascites volt a nyomravezető az alapbetegséggel kapcsolatban, ezután pedig sorra felmerültek az említett kezelések. Mi történt közben a folyadékgyülemmel?

Volt csapolás, mikor felfedeztük. Én rengeteg hasat csapoltam életemben, csak ennek – a fehérjevesztés mellett – megvan az az óriási veszélye, hogy a hashártyán levő áttétek elkezdenek sokkal jobban szaporodni, amint megszúrják valahol őket. Az első kemoterápia után eltűnt az ascites, és háromnegyed évig gyakorlatilag békés volt a feleségem hasa ilyen szempontból. Az állapotromlás után újra csapolni kellett, és három héttel később, a szúrás helyén már ökölnyi daganat alakult ki. A katéter viszont nagyon sokat segített a közérzetén, nincs fulladása, leapadt a hasa.

Milyen gyakran csapolnak?

Orvosi utasításra naponta kellett csapolni a varratszedésig. Most ez kétnaponta zajlik, olyan 1,8-2 liter közötti mennyiségek jönnek le. Tervezem majd, hogy háromnaponta bocsátjuk le a folyadékot.

Az előbb említette a fehérjevesztés problémáját – Ön ezt hogyan kezeli?

Hát reggeltől estig kaukázusi kefírt kénytelen inni a feleségem, de szereti is, ezen kívül megpróbálok mindenféle fehérjedús ételeket adni neki. Csináltatok majd egy ionogramot is, meglátjuk, hogyan áll az összfehérje meg az albumin, mert lehet, hogy parenterálisan kell majd beavatkozni.

A fehérjebevitel fontossága mellett a jelenlegi kezeléssel kapcsolatban mi a helyzet?

Hát most vagyunk a hatszögletű bajban: Proverat kapott, az egy 500 mg-os nőihormon-kombináció, de olyan extrém mellékhatásai lettek, hogy hét hónap után abba kellett hagyni: hasfali, boka- és lábszárödéma, ezeken kívül olyan reszketés, hogy a kanalat nem tudta fölvenni. Az az érdekes, hogy ez a második hónap végére alakult ki, és attól féltem, hogy a cava inferior összenyomása miatt van. Beszéltem is a főorvos asszonnyal, úgyhogy egyelőre leálltunk a kezeléssel. Azonnal leapadtak a lábai, órák alatt csökkent az ödéma. Megbeszéltük a főorvos asszonnyal, hogy a következő találkozáskor gyógyszert vált.

Mindezek után jobb lett a felesége közérzete, állapota, erőnléte?

Nem, de ez a daganat és a Provera mellékhatása számlájára írható. Olyan nyomási tüneteket okoz a hashártyán levő áttét, hogy a beleket is diszlokálja. Előfordulhat, hogy sebészetileg kell valamit csinálni, ha mechanikus ileus alakul ki. A katéterbeültetés viszont nagyon sokat segített, a hasköri térfogat azóta a felére visszament.

A cikket az alábbi linkre kattintva olvashatja tovább az ewiCare oldalán.